Magyarázó: A szárnyaló bérleti és eltűnési házak országszerte tiltakozást váltottak ki Spanyolországban

A spanyolok százezrei április 5 -én 40 városban vonultak fel, hogy tiltakozzanak a szárnyaló bérleti díjak, megfizethetetlen lakhatás és a kormányzati intézkedések hiánya miatt. A tüntetők szerint a lakáspiac annyira torzult, hogy még a teljes munkaidős munkával rendelkező emberek sem engedhetik meg maguknak a bérleti díjat vagy a vásárlást, különösen olyan nagyvárosokban, mint Madrid és Barcelona.

Mennyire rossz a ház ropogása?

Az átlagos bérleti díjak Spanyolországban az elmúlt évtizedben majdnem megduplázódtak – 2014 -ben négyzetméterenként 7,2 eurótól 2023 -ban 13 eurótól kezdve. A házárak ugyanabban az időszakban 44% -kal emelkedtek, az Ialealista ingatlan webhelye szerint. Eközben a fizetések messze elmaradtak. A fiatalok számára szinte lehetetlen önállóan élni. Sokan végül megosztják a zsúfolt apartmanokat, vagy a szüleikkel jó felnőttkorban maradnak.

Mi táplálja a válságot?

Az állami lakások hiánya: A Spanyolország lakásállományának csak 2% -a nyilvános bérleti díj, szemben az OECD 7% -ával. Ezzel szemben az olyan országok, mint Franciaország (14%), Hollandia (34%) és az Egyesült Királyság (16%), sokkal több állami lakhatási lehetőségük van.

Turisztikai fellendülés: Spanyolország 2024-ben rekord 94 millió turistát fogadott el. Sok földtulajdonos most inkább a turisták bérelését részesíti előnyben olyan platformokon keresztül, mint az Airbnb, ahol a nyereség magasabb, mint a hosszú távú bérlőknél.

Külföldi befektetések: A nagy befektetési cégek és a fedezeti alapok egész épületeket vásárolnak, különösen a nagyobb városokban, és átalakították őket turisztikai bérleti díjak vagy rövid távú lízingké.

Lakásellátási hiány: Az ország évente csak körülbelül 120 000 új otthont épít fel – kevesebb, mint az 500 000 ház, amelyre a Spanyol Bank szerint szükség van. Az építési szintek még mindig jóval a 2008 előtti szint alatt vannak.

Hogyan érintik az embereket?

Az olyan emberek, mint Mari Sánchez, egy 26 éves ügyvéd, azt állítják, hogy fizetésük akár 40% -át bérleti díjra költik, csak egy lakás megosztására. Másokat, mint például a 65 éves Margarita Aizpuru, kilakoltatják, amikor a földesurak a jövedelmezőbb turisztikai bérleti díjak felé mozognak. A szorítás már nem korlátozódik a városközpontokra – mindenhol elterjed.

Mit tett a kormány?

Spanyolország baloldali kormánya bevezette a bérleti díj-ellenőrzési mechanizmusokat a kiválasztott régiókban, mint például a Barcelona, ​​ám a szakértők szerint az intézkedések nem tettek jelentős változást. Az aktivisták és a szakszervezetek szerint agresszív reformokra van szükség, például:

A rövid távú bérleti díjszabásról szóló földesurak rövid távú bérleti díjainak kibővítése hosszú távú bérbeadási szabályozásról-Ez a politikailag érzékeny?

A tiltakozások átléptek a pártvonalakon. Az aktivisták „függetlenül attól, hogy ki irányítják, meg kell védenünk a lakhatási jogokat”, jelezve, hogy növekvő csalódást jelent a kormány minden szintjén. Isabel Rodríguez lakhatási miniszter elismerte a válságot, és kijelentette, hogy az otthonoknak „élni kell, és nem a spekulációnak” kell lennie.

(AP -vel, Reuters bemenetekkel)